HTML

Március 18. KTE-Honvéd kupameccs

2009.06.29. 22:51 kismagyarfocilaz

Március 18. Nem, ne keresse a kamerát, ez nem kandi kamera. Ez a meccs, élesben, avagy a ronggyá égés margójára. KTE-Honvéd, kupa. (Pokoli pokál.)

 

Bevallom, ahogy közeledett a kezdés, úgy nőtt bennem az izgatott várakozás, és ha valaki megkérdezte volna a véleményemet – kutya nem volt rá kíváncsi, amúgy – azt feleltem volna, hogy ha tovább nem is jutunk, de legalább amíg null-null, sőt, ha esetleg egy-null lesz ide az eredmény, akkor még egész izgalmas is lehet a dolog, - magamban még sokkal többet is gondoltam volna, asszonynak jelentőségteljesen utaltam arra, hogy akár tizenegyesek is lehetnek - , egyszóval kezdett hatalmára keríteni valami kupaláz. Aztán erről már a második percben rögtön le is tehettünk. (Nem valami sokan, sőt, rendkívül kevesen, egyébként. A nézőszám is jelzi, hogy semmi értelme nem volt a kupában eddig elerőlködni.) Amikor az a gól bement, én majdnem reflexszerűen hazaindultam, de aztán mégsem. A hatodik percben már – szégyellem, de ez van – én magam is azt kiabáltam be, hogy eladtátok? Bunda? Aztán Montvai egyenlítő gólja után jó negyedórára megelevenedett a hazai csapat, tulajdonképpen nagy helyzeteket dolgozott és hagyott ki, maga a hazai közönség is olyannyira elkezdett hinni valamiben, hogy még a partjelzőt is elkezdte pocskondiánzni. (Sajnos, kedves KHL, Kecskeméten ez az úgynevezett életjel, a mutatója annak, hogy a közönség még/már nincs kómában.)

Aztán jött a második, majd a harmadik. Hogy az után minek maradtam, a többiekkel együtt egyébként, azt már végképp nem értem. Így viszont legalább tanúja lehettem annak, hogy a második félidőben, a kezdés előtt elém áll egy hazai szurker, a mobilján valakit felhív, majd hevesen integetni kezd VIP szektor felé, (ja persze, kapcsolok én, onnan veszik a kamerák a meccset), integet tovább: „Nem látsz? Itt integetek. Na, várjál, mindjárt lengetek egy zászlót.” És akkor kikapja a mellette álló kezéből a lila-fehér zászlót, boldogan lengeti, szomszédja is átöleli, és: „Aha! Látsz? Ja. A zászlóval. Látod? Jól van. Szia. Hellóbelló.”

Szünetben némi derültséget keltett még, hogy a hangosbemondó látszólag majdhogynem megkönnyebbülve mondta be, hogy a Szolnok is fordított a csarnokban, ezzel mintegy bizonyítandó, hogy lám, rajtunk kívülálló okok, Kecskemétre egyszerűen rájár a rúd, ez van, ez egy ilyen nap, csillagoknak (köztük Moreira, vagy ki) egy ilyen együttállása. 

Aztán a második félidőben a végsőkig elkeseredett hazai közönség a média széles nyilvánosságát kihasználva próbált hangot adni súlyos sérelmének, amely – mi, sportkedvelők tudjuk, nem túlzás a minősítés: – bizony húsbavágó. „Elvettétek a Sport1-et, g..ik!” Adjátok vissza a Sport1-et, mocskok!” Ez ment egy darabig, aztán nyilván valakinek beugrott, hogy nyilván pont a Sport1 az, aki erről nem tehet, így hát aztán hamarosan „Kurva Fibernet!” bekiabálások színesítették az estét, amelyet mi fekete fehérben láttunk, mert égett az arcunk rendesen.

A legnagyobb égés talán az volt, hogy az egyébként népes Honvéd tábor is már az első félidő vége felé annyira unta az egészet, hogy már nem is a meccsel, hanem a Ferencvárossal, az Újpesttel, meg néha a Zalaegerszeggel foglalkozott. Erre aztán jött a még elkeserítőbb, hogy a kecskeméti tribünről vissza Hajrá Újpesteztek nekik. És hát hogy ez miért ciki? Azért, mert azért mégiscsak az NB I-es csapatunk futkározik ott az orrunk előtt, ha már óvoda, akkor ne az én apukámnak Casco-ja van én meg amúgy az Újpestnek szurkolok, ha nincs Kecskemét logika alapján reagáljunk.

Bagatellizálás céljából idézném szívesen a Piramist, hogy „Égni kell, annak, aki gyújtani akar”, de ez nem az a fajta égés volt. Ez ronggyá égés volt, és többé nem fogok idegeskedni, hogy nem mentem el a csapattal idegenbe.

Végezetül még annyit, hogy persze ez előtt a meccs előtt is voltak mindenféle biztató beharangozó jellegű megnyilvánulások, ilyenek mint: „kisebbfajta csoda kell, de meglesz”, „ha az elején sikerül gólt szerezni, akkor minden lehetséges”, „a hátrány nem ledolgozhatatlan” satöbbi, satöbbi.

Én üdítő színfoltnak érezném, ha mondjuk a hétvégi Nyírség ellen idegenbeli beharangozója valahogy így szólna, őszintén, ráadásul nem hiszem, hogy ezzel bárkinek kárt tennének:

„Sajnos megint nem sikerült elkapni a rajtot a bajnokságban, a kupában pedig szégyenletes teljesítménnyel estünk ki. Be kell látnunk, a téli felkészülés nem úgy sikerült, amilyenre számítottunk. A kispadunk is rövid, bár ennek természetesen – nem is kell mondani – anyagi okai is vannak. A Honvéd elleni hazai, megalázó vereség után lelkileg még mélyebb gödörbe került a csapat, úgyhogy aki elhajt minket kísérni a keleti végekre, annak sajnos tisztában kell lennie azzal, hogy jelen helyzetben meglepetés is kicsúszhat, de valószínűbb, hogy négy alatt ott sem ússzuk meg.”

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: kte honvéd kupameccs

A bejegyzés trackback címe:

https://pillanatkepekktemeccsek.blog.hu/api/trackback/id/tr991216603

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása